A húszéves születésnapját ünneplő Dunaág Néptáncműhely története 1996-ban kezdődött Dunaszerdahelyen, amikor néhány népzenebolond fiatalember összefogott. A Zöld Pántlika egyik fellépése után határozták el, hogy kell egy táncos műsor is a népi muzsika mellé. Megkérték Volner Nagy Melindát, Dobsa Tamást, Tóth Tibort és még néhány embert, hogy hozzák össze a táncos csapatot. Ez meg is történt és hamarosan Dunaágra keresztelték a csoportot, emlékeztetve a Csallóköz Duna ágaira, melyek az életet adó vizet szállítják. 
November 5-én pedig nagyszabású gálaműsorral ünnepelték az elmúlt két évtizedet, mely során az együttes nemcsak „megizmosodott”, fejlődött, hanem ahogy a Duna ágazik szét, úgy alakult meg égisze alatt egyre több csoport, melynek végeredménye a Dunaág Néptáncműhely létrehozása volt.
Nagy Iván, az egyik alapító és mindmáig a Dunaág egyik vezetője portálunknak elmondta, az együttes fejlődését nagyban előremozdította, hogy a város segítségére már nem sokkal megalakulásuk után számíthattak, hiszen a művelődési házban próbatermet kapott a felnőtt csoportjuk. Újabb nagy lendületet adott az együttesnek az, amikor Volner Nagy Melinda a művészeti alapiskolában kezdett tanítani, és felismerte, hogy az utánpótlás nevelése is fontos. Hamarosan létrejött az Ágacska, ahol a kisebb gyermekekkel foglalkoznak. Ma a Dunaág Néptáncműhely már több néptánccsoporttal működik. Ilyen az Aprók, az Ágacska, a Dunaág és a Zerda. Ez utóbbi már önállóan dolgozik – a Görcs Linda és Görcs Tamás testvérpár vezetésével.
Megszerettetni a fiatalokkal népi kultúránkat
A sokrétű munka koordinálásában, a Néptáncműhely vezetésében oroszlánrészt vállal Volner Nagy Melinda, aki legfőképpen a művészeti irányt határozza meg. Kóczán András Imre pedig menedzserként működik közre.
„A néptáncnak és a népzenei tradícióknak jelentős szerepük van a régióban, és örülünk, hogy ezt városunk felismerte. Nem is beszélve arról a közösségről, amely a táncházmozgalomnak köszönhetően itt létrejött. Fontos, hogy a saját népzenénkre táncoljunk és mulassunk” –mondta Nagy Iván, kiemelve, hogy táncosaik az erdélyi néptáncot úgy ismerték meg, hogy adatközlőktől tanultak, akiket figyeltek tánc közben, és az alapján sajátították el a lépéseket. A mai fiatalok viszont nehezebb helyzetben vannak, hiszen eredeti adatközlők már nincsenek, s bár az interneten már sok minden megtalálható, hiányzik a személyes kontaktus.
A rengeteg fellépésen és versenyeken való megmérettetéseken kívül a Dunaág húszéves sikertörténetének legnagyobb hozadéka kétségkívül az, hogy több száz fiatalt nevelt a néptánc szeretetére. Közülük többen mind a mai napig hűek a Néptáncműhelyhez, és sokan saját néptáncegyütteseket alakítottak lakhelyükön, például Karcsán, Gellében és Patonyban.
„Szinte minden tájegység táncait táncoljuk, de természetesen figyelembe vesszük az egyes korosztályok képességeit és igényeit is. A legkisebbeknél népi gyermekjátékokkal kezdünk. A kislányok nagyon szeretik, ha felölthetik a viseletet és a hajukat szépen befonják a fellépés előtt. Valahol itt kezdődik a néptánc szeretete” – véli az alapító tag, akitől megtudjuk azt is, hogy a hazai és magyarországi fellépéseken kívül Európa számos országában – Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban, Franciaországban, Macedóniában – jártak már, s Nemrég Brazíliában töltöttek három felejthetetlen hetet.
A Dunaág munkásságát kitüntetéssel ismerte el Nagyszombat megye, tavaly pedig a Külhoni Magyarságért Díjat vették át Budapesten. A Néptáncműhelyre méltán lehet büszke nemcsak Dunaszerdahely városa, hanem az egész Felvidék is, hiszen hagyományaink továbbvitelét és népi kultúránk fiatal generációkkal való megszerettetését tűzték zászlajukra.